Ma voltam egy állásinterjún. Grafikus. Na, igen. Nem akartam, de annyira nem kapok semmi más munkát, hogy nincs most mit tenni.
De nem is ez az érdekes, hanem hogy hazafelé feltűnt egy hangulatos ivó, ahova jó szimattal beültem egy kávéra. Réz borítású pult, bárszék, vélhetően tök áporodott dohány és alkoholszag, de nekem rossz az orrom, üvegvitrinben fasírt, kolbászkák, szendvicsek, pogácsák, rágógumis kartonból kínált cigipapír és szivarkák, sőt, van Gauloise is.
Egycsapásra úgy éreztem, magam, mintha elutaztam volna világgá, és én ezt az élményt szeretem. Pedig tipikus kiskocsma, mégis. Mintha valahol megint Spanyolországban ültem volna fáradtan, pénz nélkül elveszve, de rettentő hálásan, hogy még futja egy kávéra, s addig sem kell kint legyek az esőben, vagy maradhatok zárásig és nem didergek az utcán, nézhetem az embereket.
Most is ezt tettem, figyeltem és mosolyogtam. Hiteles forrásból, első kézből lehet olyan infókhoz jutni, hogyan áraztassunk le egy kiló koktélparit, melyik piacon mit érdemes venni, hogy próbáljunk - sikertelenül, mert ezek már nem azok az idők - alkudni.
Persze rém olcsó volt. Nem tudom mennyi is a kávé (üvegpohárban szolgálják fel, kistányéron), de 100-150Ft lehetett (ettem egy kissé szikkadt pogácsát is, így fizettem 250et).
Ráadásul van valami ebben a környékben, ami tetszik. Olyannyira, hogy ide is költöznék. Vagy csak még az újdonság varázsa. Vagy ezé az élményé. Talán a sok fa.
És van kiírva 600Ftért ebéd is, 3 fogás - ha felvesznek és járok még erre, tesztelem.
Fröccs 160 - ezt most nem próbáltam.
Borpatika (ismerősen cseng szerintem sokaknak)
XI. ker., Bertalan Lajos u. 26.
8tól lehet jönni, ebéd déltől
