Rég nem volt itthon, mert bármilyen picit is veszek, megmarad és szálkásodni kezd jó része - mindig hirtelen kívánom, aztán pár nap múlva leállok és nem fogy el. (Tudom, tegyem a fagyasztóba.)
De tegnap vigyáztam a Boriék gyermekeire és mikor Bori hazajött, csinált magának kakaót, amibe gyömbért reszelt.
Persze még nem próbáltam ki, de talán holnap reggelihez. Mindnesetre felkelt bennem a vágy a gyömbérre ismét, megint van a hűtőben.Most teát főztem belőle (pontosabban a zöld teához dobtam 1 szeletkét).
És eszembe jutott, hogy ide nem is írok semmit.
S miért lehet ez. Minél több időt szentelek annak, hogy örömöm leljem a világban, most ismét annál többet okoskodok magamban és közben tán elfelejtettem csak körülnézni.
Pedig tuti történtek szívmelengető dolgok az elmúlt napokban is.
Hát. Most akkor megmosolygom magam.
Ja, szoktam turmixba is, vagy összesütött szendvicsbe (megmaradt fél banános-gyömbéres kenyér). És egyszer kenyérbe is sütöttem. (De rég nem csináltam semmit.)
És ezt nem csináltam meg, de bámulatosan hangzik: korianderes-gyömbéres focaccia (Dalla cucina, per te.).
