Ez még szombaton esett meg. Ráérős napnak indult, elintéztem ezt-azt, aztán könyvtárba mentem magazinokat lapozgatni (mivel megvenni nincs pénzem - tudom ajánlani), mire végre sikerült úgy elütni az időt, hogy már nem tudtam volna hazaugrani főzni, na meg tegyük hozzá, lusta is voltam, illetve erősen úgy érzem, megérdemlem, hogy kiszolgáljanak, lesz, ami lesz.
A szám nagyobb volt azért, mégiscsak megszeppentem, amikor belegondoltam, hogy 800-1000Ft lehet egy ebéd. Más nem jutott eszembe a 4-6-os vonalán (most nincs biciklim, így bliccelni kellett, de majd valami jótéteménnyel kiegyenlítem), mint a Szeráj a Jászain.
Persze megszeppentem, mert amit megkívántam, jelentősen meghaladta a költségvetésem. Na de mondom, csakazért is. Megkérdeztem van-e fél adag és az mennyi. Volt és 500Ft. Ami alapterületre kistányért jelent, de a magassága meg jelentős. Nagyon jól laktam, rendes főtt étellel (borjú, zöldségek, köret). S, ha valakinek még több kéne, egyen hozzá kenyeret 50 vagy 100ftért, vagy desszertet. Vagy egy lassú teázás - 100 vagy 150, erre nem emlékszem -, közben lehet hesszelni az embereket.
Boldog, jóllakott és elégedett voltam.
Aztán siethettem vissza a könyvtárba, mert leesett: a mézet (450FT!, mégiscsak), azt ott felejtettem a fotel lábánál. Nos, megvolt, így olyannyira elégedett lettem, hogy nem csak kielégítőt ebédeltem a verőfényben, borzolja a bőröm a lágy szellő, vár rám egy hosszú séta egy barátnőmmel - innen késtem -, de még mázlim is van.
Már csak rendszeres havi jövedelem kéne.
Így legyen.
