Ezt is régóta érlelem magamban - legalábis azt,hogy kéne írni.
Most, hogy Zsuzsi rákérdezett a blogomra, ide tévedtem, és akkor már megírom.
Búcsúzni akartam. Meg nem is. Szeretném, ha tovább írnám, mert ötleteim azok volnának, mivel töltsem meg (azóta is megyek borért - amúgy a Tesco Expresszekben van chilei és ausztrál is 630ft körüli áron, ami nem rossz).
Amióta van pénzem, valahogy nem írok ide. És nem mert nem vagyok hiteles, olyanról prédikálok, amit nem tudok. Bár van keresetem és most spórolni is tudok (hazaköltöztem, hogy meggyorsítsam az adósságok letudásának folyamatát), azért elég keveset keresek ahhoz, hogy gond nélkül fussa kényeztetésre, szórakozásra. Megélek, és nem kell filléreket számolnom, ha a enni akarok,de meg kell gondoljam és nem járok dvd-t kölcsönözni, moziba, pedikűröshöz, stb.
Túlbeszélem. Szóval azért még abból a szempontból akár írhatnám is, hogy hogyan lehet kevés pénzből is urasan élni.
És itt jön a furaság. Istenbizony, amióta dolgozom és van pénzem, már nincs mit írjak. Már nem figyelek fel, csak erőszakkal olyan apróságokra, mint a szikrázó napsütés, dinnyeevés a hídon, leárazott jófajta sajt és a többi.
Egyrészt egyre több minden lett elérhetőbb közelségben, de még mindig nem tudom megengedni magamnak. Viszont már erősebben hiányzik, mert itt van az orrom előtt.
Kéne télicipő, gatya, frizura, masszőr, pedikűrös, virágos kendő, új laptop, mozijegy, dvd kölcsönzés, pulcsik, arcpirosító, meleget akarok enni minden nap, magazinok, fogkorona, trikó, bugyi, zokni, Nápoly, szilveszterezés, karóra, angoltanfolyam - a végtelenségig folytathatnám a sort.
Szóval itt vagyok egy csodákkal teli világ közepén és elvágyódom, hiányolok, és szomorú vagyok.
Nincs mit írjak, hiába is csinálok ide kívánkozó dolgokat, nem érek haza kicsattanó örömmel, hogy ez az, ez a boldogság.
Amúgy körülvesz a szikrázó hó, és idejét nem tudom, mikor volt ilyen szép testes hótakaró körülöttem. Isteni.
De hiányzik belőle, hogy jó cuccokban sétálgassak.
És hiányzik, hogy belehuppanjak, szánkózzunk, hogy kivörösedjenek az ujjaim az átázott kesztyűben.
