Bármennyire is hervasztó - aggasztó - a helyzet, azért minden napra jut valami ajándék is. Napok óta szerencsétlenkedem az aszalt paradicsommal. Az van ugyanis, hogy derék konyhai kiegészítőnek tartom, mert igen intenzív ízű, így kevéssel is pazarrá válik egy szegényesebb étel. Elfogyott, így akartam venni még. Ahol korábban kaptam, ott már nem volt, csak olajban ázó, én meg azt szeretem, ami csak úgy szárazon van, eláll a végtelenségig. Van a Nagymezőben egy zöldséges, ott akadt, de fél kilós kiszerelés 980Ftért, amit sokalltam is, pénzben és mennyiségre is - most én inkább nem fektetnék be aszalt paradicsomba.
Végre szembe jutott - napokkal ezelőtt, de lusta voltam cselekedni - a körúton, a Wesselényinél is van egy keleti élelmiszerbolt, ott láttam. Eljött az idő, elmentem végre. Az árát, mit ad Isten, meg nem mondom, de jóval olcsóbb volt, mint reméltem. Vettem ezt, szezámmagot (az 1150, 230Ft 20 dekányi, kb., mint a boltban), kesudiót (3600 körül, szerintem ez is, mint a boltokban), meg egy kis kókuszt (mind, hogy egzotikussá varázsolják az életem/étrendem). Viszont a paradicsom olcsó volt, tényleg.
Na, de nem is ettől érdekes, hanem hogy udvarolgat a boltos, mikor lát, és tette ezt most is. Azzal nyomatékosítva a mondanivalóját (miszerint feledhetetlen vagyok), hogy az egészért kért tőlem 500Ftot.
Amiért most tényleg hálás köszönetem.
Végül ebédre kását főztem - volt még a polcon kukorica dara, nem menjen veszendőbe -, pirított hagymával és aszalt paridarabokkal, meg kakukkfűvel. Hmm.
