Tartozom egy vallomással: két napja van munkám. Mondjuk nem dicsekednék vele, mert olyan kevés pénzzel kínáltak meg, amitől kikerekedtek a szemeim és felröhögtem (na jó, csak elvigyorodtam). Nevezetesen 100ezer ft számlára, amiből kb. 60 marad majd havonta. Bravo. Ebből nem egyhamar billentem helyre a megbomlott egyensúlyt a pénztárcámban.
Szóval helyénvalónak érzem továbbra is túlélőnek tekinteni magam, folytatni a beszámolókat.
Hát, és ahogy itt dolgozgatok, felhív a Zoli, drága szobatársam, hogy erre jár, nézzük meg a Borpatikát (említettem neki a kávézást). Kipróbáltuk. A menüre kell szánni egy órát, mert ebédidőre már sokan isznak, páran esznek is, és frissen készült a hús, az asszony meg egyedül rohangál a pult és a pince közt, így kicsit lassú. A 600Ftért nekem megérte. Finom, friss. Viszont Zoli szerint kevés. Nekem elég. Ettünk egy műzlistálnyi brokkolikrémlevest, egy szelet sertést tükörtojással, marék petrezselymes krumplival, öklömnyi csalamádéval, meg desszertnek helyben készült (márhogy tényleg, nem csak ott kisütött fagyasztott) kakaós csigát (nem száraz, igazi a "kakaóscsiga"). Ez utóbbi volt a legmegkapóbb: élesztő ízű kelttészta, keserű kakóval. Nagyon szerettem, ámbár ez valóban nagyon kevés volt, alig tán 6centi átmérőjű, jószerivel semmi.
És itt igazán dukál és élményként lehet fogasztani a fröccsöt az ebédhez, vagy a már emlegetett üvegpoharas eszpresszót (én most amúgy lespóroltam, ettem inkább még egy csigát 150ért, ami marhára nem ért annyit, de pont olyan volt, amilyennek lennie kell).
Szóval 600Ftért 3 fogás, persze kisebb mennyiség, de tényleg friss és jó, ráérős ebédszünetelőknek, házias (nem csak szlogen) menüsorral.
Mondjuk kár, hogy nem a rézpultnál eszik az ember, hanem a pincében, de ennek is van hangulata. Meg lehet, egyedül elköltheted az ebédet valamelyik könyöklőnél is.
Vallomás+, önvallomás:
Amúgy eljutottam szellemi fejlődésem ösvényén addig, hogy most már azt gondolom, én is megérdemlek(érdemelnék) fizetést a munkámért, bejelentett állást, normális körülményeket, hogy nekem nem misszióm állandóan csórónak lenni. Igenis, nekem is jár!
Ő, izé, de hogy is kell ezt elérni?
