A helyzet fokozódik. 60.000Ft az egyenleg, munka meg sehol.
Mit lehet ilyenkor tenni? Nyilván a túlköltekezés a legészszerűbb válasz. Valami olyasfélére alapozva, hogy az élet értem van úgy is, és majd megoldódik minden - az a fő, hogy ne bánjak semmit.
Nos, efféle homályos érzésekkel nekivágtam a délelőttnek. Életem legdrágább eszpresszóját fogyasztottam el, egy amúgy pompás térben (persze én ebből is többet ki tudnék hozni, hehe, hogyne): 909Ft, de legalább a szervízdíj is benne foglaltatott. Nem kértem vissza az ezresből. Rohadt nagyvonalú vagyok. (Azért annyira nem értettem, mitől ennyi ez a kávé, ez csak egy cuki.)
De a történet most nem is ez. Illetve részben. Végülis arról mesélnék, hogyan lehet kevés pénzből is pazarlóan és/vagy élvezetesen ellenni.
Tegnap kimentem a piacra némi zöldségért, és belszerettem egy szelet jókora rostélyosba. Igen, megint nem ez a legtakarékosabb verzió, így első hallásra.
De, ha azt vesszük, 800Ft volt és 3 étkezést kihozok belőle, pontosabban az alapjait. Tegnap bepácoltam (csak lusta voltam megcsinálni), ma kisütöttem, médiumra. A hűtőben volt még egy eléggé viseletes uborka, meg lötyögött a doboz alján is egy kis kefír. Ebből lett a kvázi tzatziki. Ezért még Béres Alexandra is megdicsérne, azt hiszem: egészséges és diétás. A hús persze nagyon nagy volt nekem, így a fele most a hűtőben várja a holnapot, amikor ebédre vagy cafatokra tépve átsütöm a húst, zöldségekkel belecsavarom valami lepénykenyér félébe, vagy icipici darabokra vágom, tejfölös-zsályás szósszal, tésztával, vagy ilyesmi. Vagy valami tök más lesz vele.
A csontot levágtam (elnézést) és félretettem, mert ez meg jó alapja egy kis adag levesnek.
Én persze ettől a pazar ebédtől olyan büszke lettem magamra, hogy megkívántam egy kis pogit, meg bort hozzá.
Lehet sütök, bár ennél lustábbnak érzem magam (200ért itt a szomszédban vehetek 6-8dbka pogácsát).
Viszont elmegyek kicsit felderíteni a terepet olcsó, de jó(jobb) borért.
