Rendszeres árvizet Budapestnek!
De lagalábbis magas vízállást, hogy a rakpart le legyen zárva, nyaldossa az utat a duna, de azért még le lehessen gyalog menni.
Kisütött a nap, meg szeretem nézni ilyenkor a Dunát, amikor így megizmosodik, és egész átalakul a rakpart. Úgyhogy vettem megint 200ért (olyan 6-8 darabnak felel meg) tökmagos pogácsát a szomszéd cukiban és elmentem a Jászaira, lesétáltam a partra, felültem egy lépcsőre és szemléztem a népeket, irigykedtem a téren lakókra meg a gyerekekre. Nem tudom, mi a tér neve, a Stollár Béla u. meg Markó közé esik. Egy csomó erkélyes, meg tetőtéri lakás van ott, ragyogott a nap, és elképzeltem milyen pazar lehet ilyen helyen lakni. Nyilván tök irigy lettem. Másfelől a gyerekeket meg azért, mert megtehetik, hogy fékevesztetten rohangálnak, biciklivel keresztülrombolnaka vizen, le se szarják, hogy mindenkit lefröcskölnek, maguk már csurom vizesek, és még meg is mosolyogják őket, hogy de édesek. És azok is, tényleg. Ültem ott másfél órát, végig röhögtem: az emberek vonulnak le a Dunához, fényképezkednek feltürt gatyával, comjukra ültetett gyerekekkel, a kutyák ugrálnak a vízben, felnőttek elengedik magukat és picit óvatosabban, de keresztülbringáznak a vizen - nagy nap ez a mai mindenkinek. Egész nagy játszótérré alakult a város.
Komolyan szorgalmazom, legyen ez mindig forgalom helyett.
Csintalankodás.
És pazarul lehet szemezni, összekacsintani.
A legjobb elfoglaltság, ha nincs pénzed, hogy kis nassolnivalóval/sörrel/papírpoharas kávéval kiülsz valahova figyelni.
